“Nulladik nap…”

2011 április 12. | Szerző: Szinglilány |

 Majd a harmincadik születésnapom után. Mondtam én. Ha addíg nem sikerül, majd akkor…

Két éve lett vége egy hosszú kapcsolatomnak. MIndketten hibáztunk. Máshogy is alakulhatott volna. Utólag könnyű okosnak lenni. De most nem ez a téma.

Próbáltam. Esélyt adtam és kaptam. Egyedülállónak és párban élőnek egyaránt. Ne vessetek meg érte. Naív voltam, hittem, hogy én lehetek az igazi. Valahogy egyik sem jött be. Átvertek. Vagy ezt érdemlem? Na nem. Ha máshogy nem megy, majd én a kezembe veszem a dolgokat.

Döntést hoztam, és regisztráltam. Na de miért is? Mert megnéztem a “felhozatalt”. Megtetszett egy fiatalember. Tetszett a fényképe, az adatlapja ugyan nem sok mindent árult el róla, a bemutatkozó szövege azonban megfogott. Egy laza, az életet szerető, korban és a társkereső oldalakról vallott nézete alapján hozzám illő. Akkor miért regisztrált fel? Meg kellett tudnom, és meg akartam ismerni őt. Hát így kerültem be én is az internetes társkeresők népes táborába.

Fénykép nélkül, csak a szükséges adatokkal vettem a bátorságot és írtam neki pár sort…